2025. október 9-16-ig lezajlott iskolánk második német cserediák-programjának magyarországi része. A tizenhat tanuló és két kísérő tanáruk Freiberg am Neckar-ból, Újhartyán testvérvárosából érkeztek. A gyerekeknek a hét folyamán iskolánk hetedik-nyolcadik évfolyamos diákjai adtak otthont családjaik közreműködésével. Mint vendéglátók igyekeztünk megismertetni a német diákokkal többek között iskolánkat, Újhartyánt, Budapestet, valamint a jellemző magyar ételeket és a hungarikumokat. Városunk és iskolánk vezetősége is szívesen fogadta a német gyerekeket. A hét során színes programsorozaton vehettünk részt, erről alább olvasható Bennárik András György 8.a osztályos tanuló beszámolója. Azután pedig a német cserediák-csapat egyik kísérőjének, Katharina Collmer tanárnőnek az összefoglalóját olvashatják.
A csereutazás második része jövő tavasszal következik, 2026. április 16-23-ig töltjük az időt Németországban. Köszönet illeti a vendéglátó családokat, valamint a kísérő tanárokat, Balog-Majeczki Zita és Balogné Acsai Hajnalka tanárnőket, akik a hét folyamán közreműködtek a programok lebonyolításában.
Also tschüss und auf Wiedersehen im April!
Beszámoló – Diákcsere-program Magyarországon, 2025. október
Csütörtök este nagyon izgatott voltam, mert végre találkozhattam a cserediákommal. Este fél kilenc körül elmentünk az iskolába, hogy felvegyük őt. Izgalmas volt, mert már hat hónapja leveleztünk, de még sosem találkoztunk személyesen. Otthon megmutattam neki a házunkat, azután együtt vacsoráztunk és sokat beszélgettünk.
Péntek reggel együtt mentünk iskolába. A német diákok megismerkedtek iskolánkkal és kezdésként részt vettünk egy angolórán. Ezután prezentációk következtek az iskolánkról, Hartyánról, Kecskemét városáról és a hungarikumokról. Nagyon tetszett a cserediák-csoportnak az iskola hangulata. Ezután megnéztük a Szent Borbála katolikus templomot és a Grassalkovich-teret. Ebédre tésztás rakott étel volt a menzán, együtt ebédeltünk. Azután tettünk egy sétát Újhartyánban, a délután hátralévő részét pedig a könyvtárban töltöttük. Este a cserediákommal és a családommal Budapestre mentünk, megmutattuk neki a fővárost.
Szombat reggel busszal indultunk Lajosmizsére, ahol részt vettünk egy lovasbemutatón és kocsikáztunk is. Az ebédet az Új Tanyacsárdában költöttük el, rántott csirkét ettünk sült krumplival, közben jókat beszélgettünk. Délután Kecskemétre mentünk tovább, sétáltunk a belvárosban és sok mindent láttunk. Nekem a Nagytemplom tetszett a legjobban. Hosszú napunk volt, élményekkel telve értünk haza.
Vasárnap családi nap volt, így mindenki maga dönthette el, mit szeretne csinálni. Mi Visegrádra mentünk. Megnéztük a várat és bobozni is voltunk – ez mindenkinek nagyon tetszett. Ezután komppal keltünk át a Dunán, majd Nagymaroson a „Nokedli” étteremben ebédeltünk. Onnan egyenesen Budapestre mentünk, ahol megnéztük a Parlamentet és a Lánchidat, és metróval is utaztunk. A nap végére nagyon elfáradtunk.
Hétfőn a szokásos időben mentünk iskolába, délelőtt a diákok által készített prezentációkat néztük meg, ezek a sváb ünnepkörökről, Budapestről és Magyarországról szóltak. Ebédre pizzát rendeltek nekünk. Délután a Bagolyfészek Kézművesházba mentünk, ahol közösen herzelt sütöttünk és meglátogattuk a Tájházat. Hazafelé benéztünk a Kőrösi-házba, ahol sok érdekességet tudhattunk meg elődeink életéről.
Kedden reggel Budapestre indultunk, először sétáltunk egyet a Vásárcsarnokban. Ezután megnéztük a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításait, ez kitöltötte a délelőttünket. Utána két óránk volt ebédszünetként, mi a McDonald’s-ba mentünk. Délután idegenvezetést tartottak nekünk a Mátyás-templomban. Felmentünk a toronyba is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a fővárosra. Ez a nap volt az egyik leghosszabb.
Szerda reggel fogadott minket Újhartyán polgármestere a Városházán, ahol bejárhattuk a modern épületet is. Ezután elsétáltunk a Benő-tanyára, ami Újhartyánon az egyik kedvenc helyem. Ebédre bográcsban főtt gulyás volt. Sokat játszottunk, fociztunk, beszélgettünk, fotózkodtunk, majd hazamentünk, a délután többi része szabad volt. Este búcsúbulit tartottunk a könyvtárban. Vacsorára pizza volt és finom sütiket vittünk desszertnek. Ez az este egy kicsit szomorúan telt, a végén átadtuk a búcsúajándékot cserediákjainknak.
Csütörtök reggel ismét a szokásos időben mentünk iskolába, ez még szomorúbb volt, mint az előző este. Elbúcsúztunk egymástól, és a német diákok beszálltak a buszba. Néhányan sírtak – de így kellett lennie.
Nagyon élveztem ezt a programot, mindenkinek ajánlom. Jó lehetőség a nyelvtanulásra és a nyelvi készségek fejlesztésére. Emellett szép dolog nemzetközi barátságokat kötni, hiszen egy távoli barát mindig segíthet. Mindannyian várjuk már, hogy áprilisban Németországba mehessünk és ismét találkozhassunk.
Bennárik András György
8.a osztály
Diákcsere újhartyáni partneriskolánkkal
Csütörtökön eseménydús vonatút után (lezárás tűz miatt, meghibásodott mozdony, akadályok a síneken) érkeztünk meg újhartyáni partneriskolánkhoz. Az Oscar Paret Schule gimnázium 8. évfolyamának 16 tanulóját jómagamon kívül Heidrun Keicher tanárnő kísérte. A vendéglátó családok és a csereprogramot szervező tanárnők nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Izgatottan indult mindenki új családjához, aki a következő egy hétre otthont adott a német gyerekeknek.
A 2025. október 9–16. közötti cserehét változatos betekintést nyújtott számunkra az iskola mindennapjaiba, valamint a helyi kulturális és történelmi érdekességekbe.
Különösen partnertelepülésünk, Újhartyán sváb gyökereit ismerhettük meg közelebbről a helyi Tájház látogatása során, illetve amikor együtt sütöttük a hagyományos herzel-t a Bagolyfészekben. Az egyik legmozgalmasabb nap kétségtelenül Budapest látogatása volt, ahol a Mátyás-templom tornyából gyönyörködhettünk a Duna és a Parlament csodás látványában, köszönjük a lehetőséget, Igazgató Úr!
Újhartyán polgármestere, Surman Csaba is időt szakított ránk és hangsúlyozta, mennyire fontos számára és a város számára a két település közötti kapcsolat, amelyet a diákcsere-projekt is erősít.
A különféle közös programok, mint a lovasbemutató, gulyásfőzés az erdőben, pingpongozás, focizás és a néptánc óra során igazi közösséggé kovácsolódtunk, így a búcsú pillanatában bizony néhány könnycsepp is kicsordult.
Már alig várjuk, hogy 2026. áprilisában viszontláthassuk magyar barátainkat Freibergben!
Katharina Collmer
csoportkísérő tanárnő
