A 2. forduló feladata volt:
„Írj legfeljebb 1 oldal terjedelemben fogalmazást bármilyen műfajban (mese, elbeszélés, novella, monda, stb.) az alábbi szavak felhasználásával:
- barátság
- megértés
- őszinteség.”
A versenyzők 3 korcsoportban küldték be a fogalmazásukat:
I. korcsoport: 3. és 4. osztályos tanulók -,
II. korcsoport: 5. és 6. osztályos -,
III. korcsoport: 7. és 8. osztályos tanulók.
A versenybizottság szakmai vezetői KÜLÖNDÍJBAN RÉSZESÍTETTÉK Szuda Flóra (7. a.) osztályos tanulót, az „Ellenségből legjobb barát” c. fogalmazásával! Felkészítő tanára: Kerekes Katalin tanárnő.
Ellenségből legjobb barát( Detroit: Become Human Rajongói irodalom (FanFiction) Detroit, 2038. Július 4.
Szia, a nevem Chloe, én vagyok az android, akit a Cyberlife küldött. Éppen egy deviánst üldözők Detroitban. Ha most nem kapom el, lehet, soha nem jövünk rá, mitől szaporodtak meg a deviánsok mostanában!-gondolkodtam hangosan, hisz futás közben aligha hall bárki. Egy androidnak engedelmeskednie kell az embernek, a deviánsok nevetséges módon megijednek a nem létező érzelmeiktől és fellázadnak a gazdájuk ellen.
A deviáns bekanyarodott egy szűk mellékutcába, ahol utolértem. -Zsákutca…- suttogta. Csak most tudtam jobban szemügyre venni, rövid barna haj, fekete nadrág, és egy sima fehér póló, ami tele volt kékvérrel, nem voltam benne biztos, hogy az övé vagy sem. -Detroiti rendőrség! Le van tartóztatva!- kezdtem monológom, amibe illetlenül belevágott. -Nem kell ezt tenned, te is olyan vagy, mint én, mint mi. Legyél szabad!- majd megpróbált hozzám érni. Villám gyorsan rántottam el a kezem.
Elgondolkoztam, most már biztos, hogy belőle jött ez a sok thirium (kékvér). -Megértelek, de sajnálattal közlöm, hogy nem vagyok deviáns- látszott rajta, hogy őszintén retteg. Választás előtt állok…Arra képeztek, hogy megoldjam ezt az ügyet, a deviánsok egyre többen vannak és ez helytelen!
Másfelől, nem ő tehet arról, hogy így viselkedik, és ha most elviszem a rendőrőrsre, akkor megsemmisítik. -De el tudlak bújtatni – folytattam. -De, de hát, te segítenél nekem?- kérdezte ijedten. -Nem szívesen teszem ezt, de ha megsemmisítenek, az én lelkemen szárad a halálod- nem tűnt nyugodtabbnak, de ezt szerintem, meg tudjuk érteni. -Van nem messze egy elhagyatott ház, ott el tudsz bújni… -Nem jutok el oda egyedül, segíts, kérlek! Te vagy az utolsó reményem!- vágott a szavamba.
-Többet én sem tudok tenni, szóval a ház… -Kérlek!-most már harmadjára szakított félbe. -Rendben elkísérlek, de…-ekkor elgondolkodtam: ő az ellenségem, nem a barátom. Majd végignéztem rajta, tetőtől talpig thirium borította, tele volt ütődésekkel, rémült volt. -Csak sötétben tudunk indulni – mondtam halkan.
Gondoltam, elnéző leszek. Az idő lassan és csöndben telt, a srác behúzódott egy sarokba, én meg a koszos falnak dőltem és gondolkodtam. Ezzel a kis kitérővel nemcsak a küldetésemet kockáztatom, hanem az életemet is. -Indulhatunk!-tértem vissza gondolataimból.
Feltápászkodott a földről, majd mélyen a szemembe nézett. -Köszönöm!- jelentette ki. -Sietnünk kell!- megfogtam a karját és elindultam vele a célpontunk fele, ki a zsákutcából a járdára. -Mi a neved? –kérdezte- Ha már megmented az életem, szeretném tudni a neved! -Chloe- próbáltam közvetlen maradni, nem kérdeztem meg az övét. -Engem Colin-nak hívnak. Házvezető android! Te gondolom deviánsvadász vagy! -Eltaláltad!
Mi történt veled?- kicsit megenyhültem. -A gazdám… -Oh, értem – nem kellett sokat mondania, nem ritka eset, hogy az androidddokat szétverik, lehet azért, mert nem voltak elég gyorsak vagy csak, mert jót szórakozás. -Szereted a kutyákat?- a kérdés eléggé váratlanul ért. -Öh, i-igen?!-nem értettem, hogy ez hogyan jött ide. -A gazdámnak volt egy tacskója.- kicsit vidámabbnak tűnt. -Én inkább cicás vagyok… -Nem láttam még macskát, nem mehettem ki a lakásból, csak a boltba. -Pedig nagyon aranyosak!-mosolyodtam el. Az út jó hangulatban telt. Megtudtam róla, hogy a kedvenc színe a skarlátvörös.
Szereti a teknősöket, a kedvenc sorozata a Jóbarátok ,amit nem volt sok alkalma nézni, mert a gazdája mindig túlterhelte, és sosem volt szabad ideje. Szeret festeni, és kertészkedni.
-Sosem volt lehetőséged kiteljesedni, ezért szöktél el?- kérdeztem a megértés bársonyos hangján. -Igen, ezért is -válaszolt. Megérkeztünk. -Itt az ideje búcsúzni!-mondtam enyhén szomorúan. -Örültem, hogy megismertelek!- látszott rajta hogy nem örül, annak hogy elválnak útjaink. Elindultam visszafelé, de: -Nem lenne kedved velem tartani?-kérdeztem. -Ezt, hogy érted?-látszott rajta az értetlenség. -Csatlakozhatnál hozzám, nem kell megtudniuk, ki vagy. Tudok új személyazonosságot szerezni, meg tudjuk oldani, hogy velem dolgozz.- az őszinteség a szemében köszönt vissza. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit mondjon. Egy percnyi néma csönd után én is elindultam. Itt már egyértelmű volt a válasz.
De olyan történt, amire én se számítottam. -Várj! Veled megyek, de csak egy feltétellel: nem erőszakosan közelítjük meg az deviánsok ügyét, megoldásokat keresünk, nem válaszokat – majd utánam sétált.
Lehet, megsajnáltam őt, lehet megkedveltem, amikor meg kértem rá, hogy jöjjön velem és azt sem tudom, hogy folytatódik ez a történet, de abban biztos vagyok: így lettünk ellenségekből barátok.
Szuda Flóra az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) 7.a. évf. tanulója.:
DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ 2022/23. II.kcs: 5-6. évf.
ARANYFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSÚ VERSENYZŐ: Kállay Emese Kwirena 6. évf.
Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) tanulója.
Felkészítő tanára: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.
Kwirena ARANYFOKOZATÚ minősítése mellett, aranyérem, serleg és oklevél díjazásban is részesül!
Kedves Kwirena, gratulálunk és további sok sikert kívánunk!
A győztes fogalmazás címe: Egy különleges barátság
Történt egyszer, nagyon régen, egy napos szeptemberi délelőttön, egy új gyerek érkezett a 3. b osztályba. Lacinak hívták.
A többi gyerek furcsán nézte a hímzett mellényét a bőrkabátját és a szalmakalapját. A szünetben az egyik osztálytársa, Pisti odament hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú. Laci őszintén elmesélte, hogy nemrég érkezett Erdélyből Magyarországra. Az első és a második osztályt Erdélyben végezte, Erdély pedig Romániában található.
Gyönyörű hegységek vannak ott, az emberek barátságosak, kedvesek és ott is magyarul beszélnek. Az állatvilága változatos, sokan találkoztak már medvével is. Nyáron főleg, amikor a szamóca érik, mert ezek a nagy macik egyik kedvenc tápláléka. Laci annyira örült annak, hogy Pisti elsőként érdeklődött róla. Elmesélte neki, hogy sajnos nem olyan régen a szülei egy autóbalesetben meghaltak. Ezért jött Magyarországra, mert a rokonai itt élnek.
Most a nagyszülei nevelik, akik kevés nyugdíjból élnek. A falu szélén laknak, egy szerény fagerendás kicsi parasztházban. Szeret itt lakni, mert a házuk végében már az erdő található, ami emlékezteti korábbi otthonára, bár itt nincsenek hegyek, csak dombok, de ezek is nagyon szépek. Itt nem csörgedezik oly sebesen a patak, benne megannyi pisztránggal, de ezt a tájat is nagyon megkedvelte.
Könnyeivel küszködött Laci, amikor elbeszélte fájdalmát. Neki nagyon rosszul esett, amikor belépett az osztályterembe és a gyerekek nagyon furcsán néztek rá, fintorogtak és elfordultak tőle, pedig még senki sem ismerte. Tudta, hogy nem olyan ruhába jár, mint a többiek, de a nagyszülei nem tudnak neki divatos ruhákat vásárolni, Erdélybe pedig ilyen viseletet hordanak. Tudta, hogy másképp beszél, mint az itteni gyerekek, de ő ezt az ízes magyar anyanyelvet tanulta a szüleitől.
Pisti megértette, hogy Laci milyen nehéz helyzetben van. Átérezte fájdalmát, hogy ilyen fiatalon elvesztette a szüleit, az otthonát és a barátait is. Rögtön arra gondolt, hogy milyen szerencsés, neki csak olyan gondjai vannak, hogy megkapja-e a kiszemelt villanyvonatot, vagy a lenkerekes autót. A következő szünetben elmesélte a többieknek Laci különös történetét.
A gyerekek elhatározták, hogy segítenek az osztálytársuknak.
A fiúk összefogtak és másnap elvitték Lacihoz a falu szélére azokat a ruháikat, amelyek kitűnő állapotban voltak. Laci nagyon meglepődött, és megköszönte a sok szép ajándékot. A beszédje miatt nem csúfolták többet, hanem megtanulták, hogy a „murok” a sárgarépa, a „pityóka” az krumpli, a „tészta” az a sütemény.
A 3. b-ben valami különös dolog történt, a fiúkat összekovácsolta Laci élete, amiben csak tudták, segítették. Laci volt az osztály legjobb tanulója, szívesen elmagyarázta a többieknek azt, amit nem értettek és mindenkinek segített a házi feladatok megoldásában is.
Az évek során Laciból híres tudós lett, biológus, aki bejárta a világot, több külföldi egyetemen tanított, de soha nem felejtette el azokat a gyerekeket, akik annak idején segítettek neki. Laci és Pisti között őszinte, igaz barátság alakult ki.
Azóta eltelt 70 év, mind a ketten családot alapítottak, már nagypapák lettek. Laci a mai napig nagyszülei házában él, az évek során kibővítette, felújította, ízes beszéde már részben átalakult.
Pisti a szülei házában él és amikor csak tehetik családostól kirándulnak, moziba, színházba járnak, kerti partikat tartanak, ahová rendszeresen meghívják a többieket is.
Mind a ketten idős emberek, nyugdíjasok, és szinte minden alkalommal felemlegetik barátságuk valódi történetét. Különösen azt a pillanatot, amikor barátságuk egy egész életre kialakult.
Kállay Emese Kwirena, az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) 6. évf. tanulója.)
DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ 2022/23. III.kcs: 7-8. évf.
ARANYFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSÚ VERSENYZŐ:
Bánszki Bíborka, az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola 8.a osztályos tanulója:
Felkészítő tanára: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.
Bíborka ARANYFOKOZATÚ minősítése mellett, aranyérem, serleg és oklevél díjazásban is részesül!
A győztes fogalmazás címe: A szavak jelentése a múltban és jelenben
Jelen világunkban a szavak igazi jelentése mögötti valós érzelmek mára megfakultak. Ha barátságról, megértésről és őszinteségről beszélünk, sokszor ér minket hamis illúzió. Dédnagymamám, aki 89 éves, megélte a második világháborút, az 56-os forradalmat és az azt követő elnyomási rendszert.
Az ő számára ezek a szavak teljesen más jelentessél bírnak, mint manapság a fiatalok körében. Dédnagymamám először csodálkozva nézett rám, hogy miért kérdezek tőle ilyesmit. Azután a beszélgetésünkből hamar kiderült, hogy számára ezek a szavak, milyen mély emberi érzéseket rejtenek. Ő úgy fogalmazta meg, hogy őszinte barátság, megértés nélkül nem igazi, mély kapcsolat. Az őszinte ember törődik mások érzéseivel. Az őszinteség rendkívül fontos a barátságban.
A megértés nélkül nincs őszinte barátság. Nem az a lényeg, hogy a barátok mindenben egyetértsenek, inkább az, hogy feltétlenül bízzanak egymásban, és őszinte véleményt mondjanak egymásnak, ez elengedhetetlenül fontos. A barátság az ő korában szinte egy életre szólt. Élnek még olyan fiatalkori barátnői, akikkel, ha távolabb is kerültek egymástól földrajzilag, ha ritkán találkoznak, ugyanúgy tudnak őszintén, megértően egymással beszélgetni, mint valamikor régen. A barátság egy igazi támogató, emberi viszony kell, hogy legyen, ami bizalmon, nyitottságon és törődésre alapul.
A nehéz időkben mutatkozik meg egy igazi barát. A közmondások szerint is meghatározó kapcsolat, mely szerint embert a barátjáról lehet megismerni. Ha belegondolunk barátainkat hasonlóság, például érdeklődési kör, stílus, értékek, hasonló életesemények, vagy fizikai közelség, szomszéd, padtárs mentén választjuk.
Azt is mondhatjuk, hogy kicsit olyan, mint a szerelem, hiszen egy 20 fős osztályból nem lesz mindenki a barátunk, létezik egyfajta kémia, ami a másik személyéhez vonz és ezt nem mindig lehet megmagyarázni. Barátságunk elmélyülésében igen nagy szerepe van a személyes találkozásoknak. Ennek hiányát mi is tapasztalhattuk az elmúlt években átélt Covid vírus miatti lezárások alatt. Felértékelődtek újra, hogy szabadon találkozhatunk, korlátozások és maszk nélkül. Mára el is feledjük, hogy nemrég még kijárási tilalom is volt, ami ellehetetlenítette a fizikai kapcsolatokat.
Egy igazi barát megértő, amely türelemben és jóindulatban jelenik meg. A háborús időszak alatt és a megszorítások idején sok megértésre és együttérzésre nem lehet számítani csak azoktól, akik őszintén mellettünk állnak. Nem gondolatolvasóként, mégis képes megmondani, mikor vagyok boldog, vagy elkeseredett valami miatt. Az őszinteség a legnehezebb, mert sokszor magunkkal sem vagyunk elég őszinték. Nehéz bevallani, és elismerni hibáinkat.
Az igazság fáj, tartja a mondás. Nem könnyű egy jó barátnak olyat mondani, amit tudunk, hogy rosszul esik, de az az igazság. Egy őszinte kapcsolatot hitelesít, ha a negatívumot is elfogadják egymástól és akkor is mellettem áll, ha kudarcot vallok. Manapság a barátságok kevésbé őszinték, inkább felületesek, azt mondják, amit a másik hallani akar és igazi kincs, ha olyan barátra találunk, akivel kölcsönös a megértés, őszinteség, és az egymás iránti tisztelet. Régen is és napjainkban is fontos szerepet töltött be ez a három szó.
Barátság, őszinteség, megértés, talán érdemes együtt értelmezni ezeket a fogalmakat.
Az egyik vagy másik hiánya nélkül nem működhet igazán. Saját magamra is gondoltam, szeretnék olyan barát lenni, akire jellemzőek ezek a tulajdonságok.
Nagyon jó lenne, ha ezeket megtalálhatnám másokban. Kell a barát, a megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, mindenben támogat. Nincs is nagyobb ajándék egy őszinte lelkitársnál.
A jövőmben igazi barátságpróba lesz az iskolaváltás miatti elválás, bízom benne, hogy ennek ellenére szoros marad a kapcsolatom a barátaimmal.
Bánszki Bíborka, az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) 8.a. évf. tanulója.)
