Iskolánkban már szinte hagyománnyá vált az író–olvasó találkozók szervezése. Az elmúlt években vendégünk volt többek között Nógrádi Gergely és édesapja, Nógrádi Gábor, valamint Berg Judittal is találkozhattak diákjaink.
Ezúttal Varró Dániel kortárs költőt köszönthettük iskolánkban, aki korcsoportonként négy különböző rendhagyó irodalomórát tartott.
Az 1–2. évfolyamos tanulók élményszerűen ismerkedhettek meg verseivel: volt olyan költemény, amelyet közösen meg is tanultak, mozgással kísérve, játékos formában. Az ábécé betűihez kapcsolódva állatokról szóló verseket is hallhattak.
A 3–4. évfolyamos diákok bepillantást nyerhettek a költők nem mindennapi életébe, és apró műhelytitkokat is megismerhettek. Néhány versnél ők maguk találhatták ki a rímeket, ami különösen izgalmassá tette az előadást.
Az 5–6. évfolyamosokkal a motivációról és a versírás folyamatáról beszélgetett. Megtudhatták azt is, hogy a szerelmes versek milyen különleges szerepet tölthetnek be – akár az udvarlásban is. A találkozó egyik legérdekesebb része az volt, amikor Varró Dániel mesterséges intelligenciával íratott verseket állított párba saját alkotásaival. A diákok feladata az volt, hogy kitalálják, melyik vers származik a költőtől, és melyiket generálta az AI.
A 7–8. évfolyamos tanulók esetében, a magyar költészet napja alkalmából, szó esett József Attila munkásságáról, valamint Petőfi Sándor és Arany János költői barátságáról is. Beszélgettek a szerelmi és hitvesi költészet arányairól, a múzsák szerepéről, valamint érdekes irodalmi történetekről is: például arról, hogy Schiller rothadó almák illatával inspirálta magát, míg Csokonai Vitéz Mihály olykor egy szekrénybe elbújva írta verseit. Emellett szóba kerültek az SMS-versek, az AI által alkotott költemények és a költői licentia kérdése is.
Az író–olvasó találkozók korcsoportonként egészen más megvilágításba helyezték a kortárs költészetet. Dani – ahogyan magát aposztrofálta, „élő költőként” – közvetlenségével, humorával és játékosságával egészen közel hozta a diákokhoz a költészet világát. Nemcsak verseket adott át, hanem élményt, gondolkodnivalót és inspirációt is. Külön öröm volt számára, hogy többen is szavalják verseit versmondó versenyeken.
A diákok megtapasztalhatták, hogy a versek nem csupán tankönyvi szövegek, hanem élő, változó és kreatív formái az önkifejezésnek. Bízunk benne, hogy ez a találkozás hosszú távon is erősíti az olvasás és az irodalom iránti érdeklődést.
A találkozó megszervezését Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnőnek köszönhetjük.
