Iskolánk kiemelt feladatának tartja, hogy a német nyelv magas szintű elsajátítása mellett a gyermekek német nemzetiségi identitását is erősítse. Ennek a megfelelően az elmúlt időszakban számos olyan népismeretóra valósult meg intézményünkben, amely kilépett a tantermi keretekből és az élménypedagógia módszerein keresztül próbálta meg hatékonyan közvetíteni az olykor száraznak tűnő tananyagot. Ezekből az órákból szeretnénk egy kis ízelítőt nyújtani olvasóinknak.
Még első félév elején a nyolcadikos évfolyam a mezőgazdaság témakörön belül vett részt egy tanulmányi kiránduláson, amelynek célja Újhartyán határának feltérképezése és különböző mezőgazdasági technikák megismerése volt. Az túra keretében térképet kaptak a tanulók, amelyen szerepeltek a település körüli földek népi megnevezései. Az idő rövidsége bár nem tette lehetővé az összes terület felkeresését, de a kirándulás érintette például a Borbély-földek, a Bika-rét és az úgynevezett „kraukartni” területét, ahol korábban szinte minden család káposztát termelt. Ezt követően utunk átvezetett az úgynevezett „cigleheren”, amelynek az elnevezése bár a mai napig közismert a településen, mégis azt már csak a legidősebbek tudják, hogy a sváb elnevezés valójában téglakészítő helyet jelent. Az egykori mocsár helyén ma lovarda működik, de megtalálhatók itt egyéb őshonos állatfajták is, amelyekkel már a vidéken élő gyerekek is csak ritkán találkoznak. A „cigleher” szomszédságában felkerestük Surman András portáját, aki azon kevesek közé tartozik a településen, aki még foglalkozik kiskerti műveléssel. Itt vendégünk volt továbbá Svébis János, aki szintén még mindennapjaiban alkalmazza az őseitől tanult mezőgazdasági technikákat. Andris és Jani bácsi sokat meséltek nekünk gyermekkorukról és az egyes évszakokhoz köthető munkálatokról, ezt követően pedig Jani bácsi beavatta a tanulókat a szántás rejtelmeibe. Nagy élményt jelentett mindenkinek, hogy a gyakorlatban is kipróbálhatta az eke és a borona használatát. Zárásképp Surman András vezényletével kukoricát törtünk, kipróbáltuk, hogy milyen érzés lehetett az iskolában kukoricán térdepelni, valamint részt vettünk egy célbalövő versenyen, persze mindez csak krumpli és csúzli segítségével történt, a legügyesebbeket pedig csuhébabákkal díjaztuk.
A hetedik évfolyam esetében sem volt hiány interaktív népismeretórákból. Majer Ferencné Erzsi néni segítségével egyrészt a sváb családfakutatás praktikáival ismerkedhettek meg a tanulók, az órákon lehetőségük volt saját Ulmer Schachtel készítésére, amelyből kiállítás is nyílt a felsős folyosón, valamint a sváb gasztronómia témakörön belül több jellegzetes újhartyáni sütemény elkészítését a gyakorlatban is kipróbálhatták a diákok. Az első alkalomra még decemberben került sor. Ekkor a Bagolyfészek Kézművesházban hercelt sütöttünk, illetve ezzel párhuzamosan a tájház konyhájában sváb szótárt készítettünk a különböző eszközök és bútorok helyi elnevezéseiről. A labdarózsával a hartyáni sváb fiatalok sütőtáborában készült német tévéfelvételeken keresztül ismerkedtek meg a tanulók, természetesen nem maradhatott el a kóstoló sem lelkes nagymamák jóvoltából. Végül februárban farsanghoz híven a cimetkrofnikészítés rejtelmeibe kaphattunk betekintést Kaldenecker Jánosné Bözsi néni konyhájában. Itt kellemes sváb népzene mellett sokat beszélgettünk ünnepeinkről, valamint őseink jellegzetes étkezési szokásairól.
Ezúton is szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki bármilyen módon hozzájárult népismeretóráink módszertani sokszínűségéhez, élményszerű lebonyolításához. Számítunk továbbra is partnereink támogatására!
Ide kattintva megtekinthetőek az interaktív népsimeret órán készült fotók.
Surman-Majeczki Martin
